Rajtszáma: 1 Nemzetisége: német Születési ideje: 1969. január 3. Születési helye: Hürth-Hermühlheim Családi állapota: nős, felesége Corinna, 2 gyermeke van Magassága: 174 cm Súlya: 75 kg Első futam: 1991, Spa Összes győzelem: 70

Michael Schumacher 1987 előtt különböző gokartbajnokságokban ért el komolyabb sikereket. Ezt követően a Formula König szériába igazolt, ahol hamar bajnok lett, és a Formula Ford kategóriában kezdett versenyezni. Ebben a sorozatban Mika Salo legyőzte Schumachert, aki így második lett az Európa-bajnoki sorozatban. A német bajnokságban a negyedik helyen végzett. 1989-ben a Német Formula 3-ba igazolt, ahol az idény végén harmadik lett. Csapattársával, Heinz-Harald Frentzennel azonos pontszámot ért el, így egy ponttal lemaradtak a második helyről. A következő évben Schumacher dominált, öt futamgyőzelmet aratott, megnyerte a Macao Grand Prix-t és a Fiji Grand Prix-t is.

A versenyző útja innen a Mercedes-Benz juniorcsapatához vezetett, de a sportautók nem jelentettek számára különösebb újdonságot. ’91-ben is sportautókkal versenyzett, és győzött az Autopolis Nagydíjon. Ebben az évben debütált a Formula 3000-es japán bajnokságban is, és a második helyet érte el Sugoban. 1991 fordulópontot jelentett a német életében, ugyanis sor kerülhetett a Formula 1-es bemutatkozására is. A Jordan pilótájaként indult a Belga Nagydíjon. A hetedik helyre kvalifikálta magát, de kuplungproblémák miatt már a verseny első körében kiesett. Ez volt az egyetlen futam, melyen a Jordan színeiben állt rajthoz. A Benetton istálló azonnal felfigyelt az ifjú tehetségre, nem tétováztak, azonnal le is szerződtették.

1992-ben nyolcszor állhatott a dobogóra. Belgiumban győztesként haladt át a célvonalon, összesítésben pedig 53 pontjával a harmadik helyen zárt. A következő idényben is a Benettonnál maradt. Szenzációs győzelmet aratott a Portugál Nagydíjon, Estorilban. Az év végén a negyedik helyet írhatta a neve mellé. 1994-ben már megállíthatatlan volt. Az idény elején jobb eredményeket ért el a Benettonnal, mint Ayrton Senna a Williams-Renault-val. A brazil a tragikus imolai hétvégén életét veszítette, Schumacher pedig tovább száguldott. Idény közben az FIA több szabálytalanságot is észlelt a Benettonnál, így néhány futamról kizárták a német versenyzőt. A szezon végén nagy csatát vívott Damon Hillel a világbajnoki címért, melyet egy vitatható ausztráliai ütközés döntött el, Schumacher javára. A következő évben kilencszer győzedelmeskedett, így megvédte bajnoki címét. 1996-ra csapatot váltott, és aláírt az akkoriban gyengélkedő Ferrarihoz.

A kerpeni születésű pilóta igyekezett kihozni a maximumot a megbízhatónak korántsem nevezhető skarlátvörös versenyautókból, és három alkalommal győzedelmeskedett. 1997-ben már jóval versenyképesebb volt az olasz gárda versenygépe. Schumacher nyert Monacoban, Magny-Cours-ban, Montrealban, Spában és Suzukában. Az utolsó, mindent eldöntő jerezi Európa Nagydíj előtt egy pont előnnyel vezetett az összetettben a Williams pilótája, Jacques Villeneuve előtt. Ez az idény is vitatható véget ért, hisz Schumacher az élen állt, amikor Villeneuve megpróbálta megelőzni, a német pedig ráhúzta a kormányt. Ez lett a veszte, hiszen Villeneuve továbbment, míg ő maga a kavicságyból volt kénytelen tovább figyelni, ahogyan a kanadai a világbajnoki titulus felé repeszt. Később az FIA a történtek miatt megfosztotta a németet a világbajnoki összetettben elért második helyezéstől.

Az 1998-as Ferrari sokkal jobb volt elődeinél, Schumacher pedig még elszántabban küzdött a bajnoki címért. A McLaren istálló az idény elejétől fogva dominált, a németnek azonban nem adta fel a küzdelmet. A McLaren fényévekkel járt a többi csapat előtt, Schumacher azonban még így is győzni tudott hat futamon. A döntés ismét az évad utolsó nagydíjára maradt. Suzukában , a Japán Nagydíjon a németnek már a rajtnál gondjai voltak a Ferrarival, így csak a rajtrács utolsó helyéről vághatott neki a távnak. Szenzációs felzárkózásba kezdett, és a harmadik helyig küzdötte fel magát, amikor egy defekt miatt kiállni kényszerült. A világbajnoki cím a finn Mika Hakkinenhez vándorolt.

1999 sem kezdődött túl jól Schumacher számára. A pontversenyben hamar az élre állt, és úgy tűnt, hogy Maranelloba viszi az egyéni világbajnoki címet, amire Scheckter 1979-es diadala óta nem volt példa. A Brit Nagydíjon, Silverstone-ban kisodródott a pályáról, a falnak ütközött és lábtörést szenvedett. Hónapokig nem ülhetett versenyautóba. Csapattársa, Eddie Irvine eközben életben tartotta világbajnoki esélyeit Mika Hakkinennel szemben. Schumacher hatalmas formában tért vissza az utolsó két futamra. Segíteni próbált Irvine-nak, az ír azonban így sem tudta elhódítani a titulust. A német visszatérése jól jött a Ferrarinak, hiszen1983 után első alkalommal megszerezték a konstruktőrök világbajnoki címét.

2000-ben Rubens Barrichello váltotta Eddie Irvine-t Maranelloban, Schumacher pedig fantasztikus szezont produkált. Győzött az első három versenyen, így kézzelfogható közelségbe került számára a hőn áhított világbajnoki cím. Az idény közepe táján kissé visszaesett a teljesítménye, hisz ekkor Mika Hakkinen és a McLaren ragadta magához a vezetést. Schumacher eltökéltsége végül meghozta gyümölcsét, és az évad utolsó előtti futamán, Suzukában megszerezte pályafutása harmadik vilábajnoki címét. Az utolsó versenyen bebiztosították a Ferrari számára a konstruktőrök legjobbjának járó trófeát is.

2001-ben is Schumacher volt a mezőny leggyorsabbja Ausztráliától Japánig. Számtalan rekordot döntött meg, és épp itt nálunk, a Hungaroringen nyert újabb világbajnoki címet. A 2002-es évet is kirobbanó formában kezdte. Újabb megdöntött rekordokkal, futamgyőzelmekkel és első rajtkockákkal gazdagodott az idény végéig, és elképesztően nagy előnnyel, már Franciaországban bezsebelte ötödik világbajnoki győzelmét, mellyel beállította Juan Manuel Fangio évtizedek óta fennálló rekordját. Ez a szezon sem volt azonban botrányoktól mentes, hisz Barrichello Ausztriában a csapat utasítására az utolsó kanyarban átengedte csapattársának a győzelmet, ami nagy felháborodást váltott ki szerte a világon.

A 2003-as idény roppant nehéz volt mind Schumacher, mind pedig a Ferrari számára. Komoly nehézségeket leküzdve, hat futamgyőzelemével megszerezte hatodik világbajnoki címét, így világcsúcsot állított fel az autosport királykategóriájában.